Minden szülő rémálma a „rosszevő”, az ételt unottan tologató gyerek. Rettegünk, hogy túl sovány vagy beteg lesz. Cikkünkben iránymutatást adunk arról, mit tegyünk, vagy éppen ellenkezőleg mit ne tegyünk, ha gyermekünk étvágytalan.

A szülő zavarát csak még inkább fokozza az a tény, hogy a gyermek étvágytalansága mögött számos ok meghúzódhat, a szülőktől „örökölt” sajátosságtól kezdve a fogzáson át egészen a légúti megbetegedésekig.

A fentiekben leírt adagok irányadóak, az elfogyasztott étel mennyiségét mindig a gyermek étvágya határozza meg.

Mit tegyünk, ha étvágytalan a kicsi?

1.) Egyszerre csak kevés, könnyen „teljesíthető” mennyiséget tegyünk az étvágytalan apróság tányérjára. Ennek elfogyasztása már önmagában sikerélményt okoz a gyermeknek és a szülőnek egyaránt. Ha a gyerek még ezután is éhes, biztosítsuk számára annak lehetőségét, hogy másodszor is vehessen. Ne erőltessük viszont azt, hogy mindent megegyen a tányérjáról.

2.) A rossz étvágy az unalom jele is lehet. Ennek leküzdésére minden étkezésnél adjuk meg a kicsinek a választás lehetőségét, és kínáljunk számára fantáziadús módon elkészített ételt.

Például szeleteljük hullámos karikákra a zöldségeket, vagy díszítsük mosolygós arccal a szendvics, a tejbegríz vagy a tojásrántotta tetejét, esetleg süteményszaggatóval vágjuk izgalmas formájúra a szendvicseket.

Figyeljünk a terítékre, a színes, kedvenc mesehőssel, rajzfilm figurával díszített tányér vagy egy-egy kacskaringós szívószál mágnesként vonzza az asztalhoz a kicsiket. A változatosságot a menü megtervezésekor alapozzuk meg, kínáljunk különböző színű, hőmérsékletű és állagú fogásokat.

3.) Ha valamit különösen nem szeret a gyerek, ne erőltessük, hanem próbáljuk meg hasonló tápértékű élelmiszerrel, étellel kiváltani. A sajtokat például helyettesíthetjük túróval, a hús helyett kínálhatunk egy-egy szelet halat vagy tojást, a zöldségek és a gyümölcsök bátran kiválthatók egymással.

Ha végképp megbukni látszik azon törekvésünk, hogy a kicsi mind az öt alapvető élelmiszercsoportból (gabonafélék, zöldségek és gyümölcsök, húsok, hal és tojás, tej és tejtermékek, zsiradékok) minden nap fogyasszon, arra mindenképpen törekedjünk, hogy legalább háromnaponként mindegyik sorra kerüljön.

4.) Vonjuk be a gyereket a vásárlásba és az ételek elkészítésébe. Ezáltal játékos formában ismerkedik meg a különböző élelmiszerekkel és a „saját” főztjét szívesebben is fogyasztja el.

Már az egészen kicsi (2-3 éves) gyermekeknek is adhatunk feladatot, ők szedhetik le pl. a gyümölcs szárát, vagy kis segítséggel ők önthetik a hozzávalókat a tálba. Nagyobb gyermekek esetén a kuktáskodás, az alapanyagok kimérése segíthet pl. a mértékegységek (tömeg, térfogat) könnyebb elsajátításában is.

Mit ne tegyünk, ha étvágytalan a gyermekünk?

1.) Ne mutassuk ki elkeseredésünket és lehangoltságunkat a kicsi étvágytalansága miatt, és ne unszoljuk, erőltessük az evést. Ezzel csak feleslegesen ráirányítjuk a figyelmet az elfogyasztott étel mennyiségének jelentőségére.

Nyugtasson meg bennünket a tudat, ha a gyermek csak keveset eszik, lehet, hogy az adott mennyiségű táplálék éppen kielégíti az igényeit.

2.) Ne próbáljuk a gyerek figyelmét játékkal vagy más egyéb módon elterelni. Fontos, hogy az apróság az élelmiszerek helyes kiválasztásán túl a megfelelő étkezési kultúrát is elsajátítsa.

Éppen ezért az étkezések ne játék közben vagy a tv előtt történjenek, hanem ültessük a gyermeket az asztal mellé, sőt, maradjon is ott az étkezés befejezéséig. Ezzel az étel félrenyelésének esetleges kockázatát is csökkenthetjük.

Fontos, hogy mi magunk is mutassunk jó példát, hiszen a szülő étkezési magatartásának jelentős pozitív, de éppúgy negatív hatása is lehet.

3.) Az étkezés nem lóverseny, hanem az éhség csillapítását szolgáló tevékenység. Ne jutalmazzuk, de ne is büntessük a gyermek asztal mellett nyújtott „teljesítményét".

www.nestle.hu